Az Egyiptomban lévő oltár

„Ama napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak; és tesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának Egyiptom földén, hogyha kiáltanak az Úrhoz a nyomorgatók előtt, hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és őket megtartsa” — Ésaiás 19:19, 20.
2. rész

1. JEHOVÁNAK próféciái értelmének tudtuladására megszabott ideje van. Az ö alkalmas idejéig emberek nem tudják azokat megérteni. A fent idézett prófécia szavai meghatározták az időt, amikor e próféciát azok, akik magukat az Urnák szentelték, megérthetik. Figyeljük meg, hogy a próféta ezt mondja: „Ama napon oltára lesz az Urnák.” Az „ama nap” -kifejezésnek mély jelentősége van, és ez adja meg a kulcsot ezen prófécia megértéséhez. Ezen prófécia és jelentésének megvizsgálásánál legnagyobb fontosságú dolog azt eldönteni, hogy mit jelent az „ama napon”-kitétel.
2. Az írás mutatja, hogy az „ama nap” 1914-ben vette kezdetét, hogy ezt Istennek egyháza csak akkor értette meg helyesen, miután az Űr az ő templomába jött és hogy ez az idő legalább Sátán szervezetének eltűnéséig és Isten igazságos királysága felállításáig szakadatlanul tart. Ezért azt várhatjuk, hogy a felkent osztály „ama napon” a próféciát jobban fogja megérteni, mivel akkor Isten villámai templomából kicikáznak. Az írás azt is megmutatja, hogy e prófécia beteljesedésének mikor kell kezdődnie és ezzel azt is, hogy mikor érthető meg.
3. A folyóirat már régebben bebizonyította az írásból, hogy az Úr 1918-ban jött az ő templomába. Az Úr akkor az igazság megtisztításához látott, amennyiben egyes dolgokat, amelyek zavart okoztak, az útból eltakarított. Ezt az ezüst megtisztítása ábrázolta. Ö Lévi fiainak, akik közül vétetett a papi osztály, azaz a most a földön időző felkent osztálynak szinitéséhez és megtisztításához is hozzáfogott, hogy Istennek dicséretet és igazságban való teljes odaadást hozzanak. — Malakiás 3:1—3; Zsidók 13:15.
4. Miután az Űr az ő templomába jött, a templomosztály tagjai megtanulták, hogy az a „kő”, amelyről Isten az ő prófétája által azt mondja, hogy ö Sionban, egy kipróbált, drága és biztos alapkövet helyez el és hogy az aztán „megütközés kövévé” lesz, nem egy halom tényleges kőre vonatkozik. Megtanulták, hogy. itt Krisztusra, Isten felkent királyára történt utalás. (Ésaiás 28:16; 8:14) Megtanulták, hogy ez a kő mint főszegletkő kicsinyben akkor lett lerakva, amikor Jézus Jeruzsálembe vonult és magát az izraelitáknak királyként felajánlotta. Megtudták továbbá, hogy később, amikor Krisztus 1918-ban az ő templomába jött, a kő teljesen le lett rakva. Isten ezt a követ a világ végének idején Sionban trónjára ültette. (2. zsoltár 6) Jézus Krisztus hű követői megtanulták, hogy Jehova az ö szentélyük és hogy mások, akik azt állították, hogy az Úrhoz tartoznak, de magukat neki nem szentelték oda önzetlenül, a kőben megütköznek.
5. Ezen kő lefektetése azon korszak kezdetét jelzi, amely az írásban az „ama nap”-pal van jelezve. Miután az Űr az ő templomához jött, a templomosztály úgy van ábrázolva, mint aki a következő szavakat mondja: „örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit.” (Ésaiás 61:10) Ezzel kapcsolatban figyeld meg, hogy a próféta „ama nap”-ról ezt mondja: „Magasztallak téged, hogy meghallgattál és szabadításomul lettél. A kő. amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett. Az Úrtól lett ez. Csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez a nap (ama nap) az, amelyet az Űr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” — 118. zsoltár 21—24.
6. Az a kő, amelyről a zsoltáros beszél, nyilvánvalóan ugyanaz a kő, amelyre Zakariás próféta (4:7) utal: mind a kettő ugyanarra az időre vonatkozik. Jézus a zsoltáros fenti szavait idézve, azokat magára, vonatkoztatta mint királyra. Szavaiban semmi sem mutatja, hogy Ő a gizehi piramisra gondolt, amikor a kőről beszélt. Mégis csak nagyon különös lenne, hogyha Isten egy egyiptomi kőrakásnak ily nagy jelentőséget tulajdonitana és arról azt mondaná, hogy Izráel mindkét háza meg fog abban ütközni. Hogyha Ö egy valóságos kőre utalt, akkor neki egy valóságos megütközésről, belebotlásról kellett szólania, és Izráel mindkét házának Egyiptomba kellett volna mennie, hogy ott fizikailag megütközzék. Valóban nagyon nevetséges lenne, hogyha valaki azt mondaná, hogy lába a nagy piramisba botlott és azután reáesett. Sokkal magasabb az, semhogy ilyesmi megtörténhetne. Mivel mindezek, a kőre vonatkozó iráshelyek jelképesen Krisztus ábrázolására használtatnak, ebből azt következtetjük, hogy itt nem egy természetes kőről vagy kőépitményről van szó és ezért teljesen helytelen dolog lenne ezen iráshelyeket a nagy pirámisra alkalmazni. Semmi sem jogosít fel minket tehát arra, hogy ezen szövegrészt a gizehi piramisra alkalmazzuk.
7. Úgylátszik, hogy az angliai Taylor János állította legelőször 1859-ben, hogy a gizehi piramis tudományos adatokat tartalmaz. Azután Smyth Piazzi az ő piramis-kutatásainak eredményeként, azt a gondolatot fejezte ki, hogy a gizehi piramis az ember számára egy egész tudományos kincseskamra. Nemsokára rá egy ifjú skót, Menzies Róbert jött, aki vizsgálódásainak eredményeként azt mondotta, hogy a gizehi piramis Jehova tanúja. Két ok van, amiért ezek a következtetések nem lehetnek helyesek és a keresztyéneknek semmi értékes felvilágosítást nem adhatnak, mégpedig: 1.) abban az időben az Úr még nem jött el az ő templomába és e prófécia még nem teljesedett be, sőt még a beteljesedés folyamatában sem volt; 2.) ezek az emberek nem voltak az Úr felkentjei és felszenteltjei. Ők a maguk bölcsességét fejtették ki. Márpedig Isten az ő nagy igazságait nem ilyen módon juttatja az ő felkentjeihez.

A PRÓFÉCIA

8. Ésaiásnak vizsgálatunk tárgyát képező próféciája ezen szavakkal kezdődik: „Jövendölés Egyiptom ellen.” (Ésaiás 19:1) Ez egy olyan prófétai beszéd, amelyet Jehova prófétája mond és amely Egyiptomról és Isten népének Egyiptomhoz való viszonyáról szól. Ez természetesen nem vonatkozhatott a valóságos Egyiptomra,--.) hiszen abban az időben, amikor a piramis épült, Istenünknek nem voltak Egyiptomban felkentjei, és — amint tudjuk — ott most sem tevékenykedik egy felkent sem, az Úr szolgálatában.
9. Egyiptom jelképesen mindig Sátán szervezetét ábrázolja, Fáraó, Egyiptom királya vagy uralkodója pedig magát az ördögöt jelképezi. Figyeld meg az erre vonatkozó ezen próféciát: „Szólj és mondjad: így szól az Úristen: íme én ellened megyek, Fáraó, Egyiptom királya, te nagy krokodil, aki fekszik folyói (népei) közepette, aki ezt mondja: Enyém az én folyóm és én teremtettem magamnak.” (Ezékiel 29:3) „Tudjuk, hogy mi Istentől valók vagyunk és hogy az egész világ a gonoszban helyeztetett (az angol diaglott-forditás szerint: az egész világ a Gonosz alatt fekszik).” — János 5:19.
10. Sátán, az ördög, az egész világot, és minden népet és nemzetet, akiket az ő „folyói” jelképeznek, tulajdonának jelenti ki. Ezt Jézus előtt is állitotta, aki ezt nem is vitatta. Isten prófétája így folytatja: „Kivonszlak (Sátán) folyóid (a föld népei) közepéből ... És kivetlek a pusztába (feneketlen mélységbe az évezred alatt).” (Ezékiel 29:4, 5) Ez Jehovának Sátán szervezete felett való ítélkezésének idejét mutatja. Ily módon Ésaiás próféciája beteljesedésének ideje meg van állapítva.
11. A prófécia beteljesedése „ama napon” kezdődik és végződik, amikor Krisztus jelen van és a föld ügyeinek intézését kezébe veszi és az igazság kormányzatát felállítja. Ez az a korszak, amikor az Úr ítélet végett templomában van. (11. zsoltár 4, 6) „És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet vetek Egyiptomra és összetörik minden segítője.” — Ezékiel 30:8.
12. Az Egyiptom-szó azon zsidó szóból ered, amelynek értelme: „az ami lenyűgöz, nyugtalanságot okoz és elnyom.” Isten mindennél, amit ő tesz, még azon elnevezésnél is, amit valamely teremtménynek vagy szervezetnek ad, határozott célt követ. Az Egyiptom-szó ezen meghatározása pontosan ráillik Sátán szervezetére. Az embereket lenyűgözi, nyomorúságot hoz reájuk és elnyomja őket. Senki sem vitathatja sikeresen azt a tényt, hogy Egyiptom a világot ábrázolja, amely Sátánnak szervezete. Isten Sátán szervezete ellen van.
13. Ésaiás próféciája tovább ezt mondja: „Imé, az Úr könnyű felhőkre ül és bemegy Egyiptomba.” Ez pontos összhangban van Ezékiel azon próféciájával, amelyben Isten hatalmas szervezetének leírása van meg, amely az Ördög szerevezete ellen tettre kel. „És látám, és ime forgószél jött északról, nagy felhő, egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala. Közepéből pedig mintha izzó érc látszott, volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. És belőle négy lelkes állat formája tetszők ki, és ez vala ábrázatjuk: emberi formájuk vala. A 26. vers is idézhető! ... Ilyen vala az Úr dicsőségének formája (képe).” (Ezékiel 1:4, 5, 26, 28) (Részletesebb magyarázatát lásd az október 15-i főcikkben!)
14. Ésaiás ezt mondja tovább: „És bemegy Egyiptomba.” Ez nyilván azt jelenti, hogy az Úr az Ördög szervezete, azon nagy város ellen indul, „amely lélek szerint Szodomának és Egyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.” (Jelenések 11:8) Ily módon az Egyiptom-szónak értelme és a prófécia beteljesedésének ideje pontosan meg van határozva.
15. Ésaiás ezen szavakkal folytatja: „És megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai és az egyiptomiak szive megolvad őbennük.” 1918 óta a föld egyházi szervezetei a népszövetséget Isten királysága politikai kifejezése gyanánt fogadták el. Ez a szervezett szövetség amelyhez a nyáj nagyjaival együtt a papság, a politikusok és a tőkepénzesek is hozzátartoznak, bajba jutottak, ahogy azt Jézus is megmondotta: „Az emberek szív elhal a félelemtől.” Amig ugyanis Sátán szervezetének látható része azon fáradozik, hogy az emberek és a föld kormányzatainak ügyeit rendezze, hogy a népet fékentarthassa, szívbajt szerzett és szívük nemsokára felmondhatja a szolgálatot.
16. Ésaiás továbbá ezt mondja: „És összeveszitem a egyiptombelieket az egyiptomiakkal, és egyík hadakozik a másik ellen, és ország, ország ellen.” Ez összhangban van azzal, ami akkor történt, amikor Gedeon és a ő kicsiny serege a midianitákat körülvette, ami által az armageddoni csata van előképesen ábrázolva. És mikor a háromszáz ember belefujt kürtjébe, forditá az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Cereral felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.” (Birák 7:22 A jelen állapotok és az, ami a jelenlegi eseményekből világosan kitűnik, arra képesítenek minket, hogy a prófécia beteljesedésének idejét meghatározzuk.
17. Amikor Mózes és Áron mint Jehova képviselői Egyiptomba jöttek, Istennek szándékát a Fáraó tudtára adták. Mivel azonban a Fáraó ezt a bejelentést és figyelmeztetést nem vette figyelembe, ő és vele együtt Egyiptom nagy nyomorúságba jutott. Ugyanakkor Fáraó bölcsei, varázslói és tanácsosai Mózesnek elleneállottak és résztvettek Fáraó szivének megkeményítésében. Az utóbbi években az Ördög szervezetének bölcsei és tanácsosai az igazságra figyelmessé tétettek. Ennek ellenére azonban semmibe sem vették azt és az igazságnak ellentállottak. „Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.” (2.Timótheusz 3:8) Pál nyilván ezen szöveg összefüggésében az Ördög szervezeténél látható uralkodóit írja le, akik romlott gondolkozásÚ emberek, a hit tekintetében elvetemedettek és a jelenvaló igazságnak ellentállanak. Az általánosan észrevehető tények mutatják, hogy mi most Ésaiás fentidézett próféciájának beteljesedési idejében élünk.
18. A próféta ezen szavakkal folytatja: „Bizony bolondok Zoán fejedelmei (Sátán képviselői), a Fáraó bölcs tanácsosai egy eszétveszített tanács; mimódon mondjátok a Fáraónak: bölcsek fia vagytok, régi királyoknak fia?” (Ésaiás 19:11) Azt az időt, amikor ezen tanácsosok esztelenekké lettek, mivel Jehova Istent nem veszik figyelembe, sőt őt és tervét megtagadják, a prófécia további szavai tárják fel: „Ugyan hol vannak bölcseid? hogy megjelentsék néked és tudják, hogy mit végzett a seregeknek Ura Egyiptom felöl?” Ez az idő pedig most van.
19. Mindenki, aki az igazságot ismeri, bizonnyal beláthatja, hogy a keresztyénség bölcs tanácsadói „bolondok.” ők még azt sem akarják elismerni, hogy a nagy Istennek neve Jehova. „Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.” Ésaiás 29:14.
20. Ugyanerről az időről, amely alatt a prófécia a beteljesedés folyamatában van, Ésaiás továbbá ezt mondja: „Ama napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok; retteg és fél a seregek Ura kezének felemelésétől, amelyet fölemel ellene.” (16.v.) Jehova most felemeli karját (Jézus Krisztust) a nemzetekre, akik Sátán látható szervezetét alkotják. Ez nagyon megrettenti őket, éppúgy, amint azt Jézus is előre megmondotta. „A földön pogánynépeknek (nemzeteknek) szorongattatások tanácsokban való megfogyatkozásnak miatta ... Az emberek is elámulnak a félelem miatt ...” (Lukács 21:25, 26) És most különösen a papok olyanok, mint az asszonyok, a gyöngébb nem: nem akarnak sikra-szállani és azért, amit hisznek küzdeni. (Lásd Jeremiás 51:30-at!) Azzal elégesznek meg, hogy híveiknek ezt mondják: ,Higyjetek, amit akartok, csak maradjatok nálunk!’
21. A J u d a-névvel mindazok vannak megjelölve, akik Jehova nevét dicsérik. (1.Mózes 29:35) A most a földön időző felkenteknek Jehova megparancsolta, hogy a népek között az ő dicséretét zengjék és terjesszék. (Ésaiás 14:4-6) A hű maradékosztaly most azt teszi, amit tud, hogy ezen parancsnak eleget tegyen, a népnek megmondván, hogy mi is az Ördög szervezete, továbbá hogy isten ezt meg akarja semmisíteni és hogy Isten országának ideje elérkezett. Ők a népnek Isten tetteiről és az Ő szeretetteljes jóságáról beszélnek. Ezen, minden igazi keresztyén elött ismeretes tényekkel összhangban Esaiás továbbá a következőket mondotta: „És Juda földe félelmére lesz Egyiptomnak, valaki csak említi azt előtte, már fél, a seregek Urának tanácsáért, amelyet Ő végzett felőle.” Az Úr hű követei kimennek, hogy a népnek az igazságot hirdessék, ami az Ördög szervezete képviselőinek, nagy gyötrelmére van. Sziveiket nagy rémülettel tölti el ez. — Ezékiel 30:9.
22. Jegyezzük meg jól, hogy vannak Egyiptomban olyanok, akik nem képezik annak részét és akik a seregek Urának esküdtek hűséget, ami azt jelenti, hogy Jehova Istennel áldozati szövetséget kötöttek. Természetüknél és születésüknél fogva a harag gyermekei éppúgy, mint más emberek, de magukat Jehovának kötelezték el, arra szentelödvén fel, hogy Jézus Krisztussal meg fognak halni. A világban vannak ugyan, de nem abból valók, éppúgy, mint Jézus a földön a világban, de nem a világból való volt. Ök a világban most az ígéret földjének nyelvén beszélnek, azaz Isten királyának nyelvén. A próféta azt mondja: „Ama napon lesz öt város Egyiptomnak földén, amelyek Kánaán nyelvén szólanak és esküsznek a seregeknek Urára; az egyik „pusztulás Városának” neveztetik.” (Esaiás 19:18) A szeptuaginta-forditás ezt a szövegrészt így adja vissza: „Az egyik Ircedek (azaz igazság) városának fog hivatni.” Ez azt mutatja, hogy ök Melkisédek (zsidó kiejtés szerint: Málki-cedek) rendjéből valók és ezért Isten igazságos szervezetéhez tartoznak. Az öt egy szent szám és úgy látszik mindazokat ábrázolja, akik a seregek Ura mellé állanak. A maradék Isten szervezetéhez tartozik és a népnek azt hirdeti, hogy Isten Sátán szervezetét el akarja pusztítani. A maradék tehát a prófécia értelmében a pusztítás és az igazságosság városa. Ezek, a szövegünkkel összefüggésben megvizsgált szavak arra segítenek bennünket, hogy a megtárgyalt prófécia beteljesedésének idejét megállapítsuk.

AZ OLTÁR

23. Most vizsgáljuk meg azt az írásszöveget közelebbről, amelyről egyesek azt gondolták, hogy az a gizehi pirámisra vonatkozik. Ésaiás szavai így hangzanak: „Ama napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földének közepette, és határán egy oszlop az Úrnak.” Az itt használt „oltár”-szónak gyökérszava egy leölési helyet vagy áldozési helyet jelent. Ezen vers tehét azokra vonatkozik, akik az áldozati szövetség által Istennel viszonyban állanak.
24. Az áldozati korszak alatt egyesek az áldozati szövetségbe felvétettek. Eljön az idő, amikor Jehova ezekre vonatkozólag ezt mondja: „Gyüjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet!” (50. zsoltár 5) Pál ezen osztályra utalva, ezt mondja: „Olybá tekintenek (minket), mint vágójuhokat.” (Roma 8:36) A hithű osztályról, amely az áldozati szövetségbe vétetett fel, ezt mondotta Jézus: „Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, aminthogy én sem e világból való vagyok.” (János 17:14) Más szavakkal: ezek Egyiptomnak közepette (a világban) vannak, de nem képezik annak alkotórészét. Mi most „ama napon” vagyunk, és a hű maradékosztály Jehovának oltár-osztálya a világ (Egyiptom) közepette. Ez az oltár nem holt kőrakás, amelyet réges-régen a betű szerint vett Egyiptomban emeltek, hanem az oltár Isten felkent osztályát ábrázolja. Ezek most a világban vannak, de nem mint a világ vagy az Ördög szervezetének részei. Ezek naponta a dicséretnek és az odaadásnak igazságban való áldozatait hozzák. Ezt tévén, a Krisztusra eső gyalázatot hordják. (Malakiás 3:3; Zsidók 13:13, 15) Ők Isten követei, akiknek az a kötelességük, hogy hirdessék a népnek az ő üzenetét. „És jőve egy másik angyal, és megálla az oltárnál arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala. Azután vevé az angyal a tömjénezőt és megtölté azt az oltárnak tüzével és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.” (Jelenések 8:3,5) Ezen iráshelyek kétséget-kizárva mutatják, hogy mit jelent az Ésaiás próféciában használt „oltár”-szó.

OSZLOP

25. Amint mondottuk, az „oszlop”-szó emlékoszlopot jelent, amely tanúskodik. A próféta ugyanis ezt mondja: „És határán egy oszlop az Úrnak.” (Ésaiás 19:19) A hűséges maradék a Krisztus „lábait” alkotja, mennyiben még a földön van. És ezek pontosan az Ördög és Isten országának határán állanak. Az átmenetel ideje elérkezett. Ők most egy olyan időponthoz értek, amikor éppen a határt átlépni készülnek, mégpedig ebből a világból Jehova dicsőséges királyságába. Így könnyen láthatjuk, hogy hogyan lehet Istennek a földön levő maradékáról igazán elmondani, hogy az „Úrnak oltára Egypitom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak.” Mint oltár áldozatot hoz és mint emlékoszlop bizonyságot tesz az Úrról.
26. Lehetetlenség a gizehi piramist a próféta leírásához alkalmazni, ellenben Isten maradékának helyzete pontosan megfelel a prófétai leírásnak, és ezért annak a maradékra való alkalmazása helyes. A beteljesedés idejére való egy további utalás Jézus azon szavaiban rejlik, amelyeket Istennek Filadelfiában levő gyülekezetéhez intézett, amely korszak az ő templomába való jövetele után végződött, „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában.” (Jelenések 3:12) Amig az ilyen a maradékosztályhoz tartozik és hű marad, Isten templomában bizonyságtevő oszlop lesz, amint meg is van írva: „Az ő szent templomában kiki néki dicséretet mond.” — 29. zsoltár 9 (régi Károli-forditás).

JEGY ÉS BIZONYSÁG

27. A próféta folytatva ezt mondja: „És lesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának Egyiptom földén, hogy ha kiáltanak az Úrhoz a nyomorgatók előtt, hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet és őket megszabadítsa.” (Ésaiás 19:20) A gizehi piramis sem nem jegy, sem pedig nem bizonyság a seregek Ura mellett. Jehova a „seregek Ura” -kitétellel magát harcosnak nyilatkoztatja ki, amikor Ő az Ördög szervezete ellen való harcra kel. (2.Mózes 15:3; Jelenések 16:14; 2.Krónika 20:15; Náhum 2:13) Az Írás bőségesen bizonyítja, hogy az armageddoni csata a mindenható Istennek a Sátán szervezete ellen való csatája. (Habakuk 3:1—15) A szentírás azt is világossá teszi, hogy az Armageddon „azon a napon” lesz megvívva, amelyet a próféták oly gyakran emlegetnek. Mi most éppen azon a napon vagyunk, és minden jel arra mutat, hogy mi a mindenható Isten nagy csatájához közeledünk. „Ama napon”, azaz az Armageddonhoz egész közel lesz az Egyiptom földének közepette levő oltár és határán fekvő oszlop a seregek Ura mellett tanúskodó jegy és bizonyság.
28. „Aki jeleket és csudákat tettél Egyiptom földén és mind e napiglan mind Izrael földén, mind az embereken, és nevet szereztél magadnak, amint ez mai nap is megvan.” (Jeremiás 32:20) Ezt a verset tévesen alkalmazták a gizehi pirámisra. Az ,Egyiptom földén levő csodák és jelek’ és az ,Egyiptom földén a seregek Urának emelt jegy és bizonyság’ ugyanarra a dologra vonatkoznak, nevezetesen Jézus Krisztus hű követőire, akik együttvéve Isten maradékának is neveztetnek. Ezek alkotják a kicsiny sereget, akik mindent megtesznek, amit tudnak, hogy Jehova nevét felmagasztalják. Az írás világosságánál nem kétséges, hogy mik is tulajdonképen azok a „jelek és csodák”.
29. Ésaiás azt mondotta, hogy ő és fiai jelek és csodákként lettek a világba helyezve. „Imhol vagyok én és a fiuk, kiket adott az Úr jelekül és csodákul Izráelben; a Sión hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!” (Ésaiás 8:18) Ésaiás és fiai a maradékosztályt árnyékolták elő. (Lásd az 1925-ben megjelent Kis Könyvtár c. füzetekben megjelent Maradék c. cikket és Ésaiás 30:3, 4-et!) „Halld meg Jósua, te főpap; te és barátaid, akik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek; imé, bizony előhozom az én szolgámat, a Csemetét!” — Zakariás 3:8.
30. Állithatja-e az, aki Isten tervét ismeri és próféciáinak kibontakozását látja, egy pillanatig is, hogy az Egyiptomban lévő, gizehi pirámisnak nevezett kőrakás a seregek Ura mellett való jel és hogy az az ő nevéről tanúskodik? Bizonyára nem! Ma az egész világ tagadja Jehova nevét. Papok, tőkések és politikusok ezt mondják: ,A világ a miénk, és mi Jehovát nem ismerjük.’ Ezzel ők csak az ő atyjuknak, az ördögnek szavait ismétlik — Ezékiel 29:3.
31. Ez a szentségtelen szövetség „bölcseinek” tanácsára most olyasvalamit próbál felállítani, amit ők egyetemes vallásnak neveznek, amely azonban Jehova nevét teljesen figyelmen kívül hagyja. Mi most ezen dolgok kifejlődésének csúcspontjára jutottunk, mivel „ez az a nap, amit Jehova készített”, amelyen ö mindezeket az igazságtalan rendszereket számadásra vonja. Jehova az ő prófétája által ezt mondja: „Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanúikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz (Angol szerint: hogy igazuk legyen: vagy engedjék, hogy meghallgassanak és ezt mondják: Ez igaz!) .” — Ésaiás 43:9.
32. Isten az Ördög képviselőitől azt követeli, hogy állításaikat bizonyítsák be, vagy pedig Isten igazságának adjanak helyet. Ezután mondja Jehova a maradéknak, akiket Ésaiás és fiai árnyékoltak elő: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, és szolgám, akit elválasztottam, hogy magtudjátok és higyjetek nekem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott és utánam nem lesz! ... Én hirdettem és megtartottam és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, igy szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” — Ésaiás 43:10,12.
33. Ezek az egyetlenek a földön, akik jelek, emlékoszlop és tanuk a seregek Ura mellett, ők tesznek róla, az ő nevéről és a küszöbön levő armageddoni csatában megnyilatkozó bosszújáról tanúságot. A maradék legjobb képessége szerint igyekszik az Úr parancsának engedelmeskedni, az evangéliumot minden nemzetnek bizonyságul hirdetvén.
34. Hogyha Sátán a felkenteket arra tudja félrevezetni, hogy figyelmüket egy, Egyiptomban levő kőépítményre fordítsák, annak méreteit tanulmányozzák, hogy eldöntsék azt a határozott időpontot, amikor a kiválasztottak meg fognak dicsőülni, bizonyos, hogy akkor célját elérné. Ezzel ezek elméjét Jehovától és próféciáinak jelenlegi csodálatos beteljesedéseitől elterelné. Ezzel kapcsolatban hadd emeljük ki különösen azt, hogy a gizehi pirámis hívei, akik annak sejtett titkait kutatják, egyáltalában nem tevékenykednek abban, hogy az Ördög szervezete ellen és Jehova neve mellett tanúskodjanak. Ők inkább lebeszélik az embert arról, hogy a hűtelen lelkészek ellen valamit mondjon, akik megengedik, hogy Sátán őket mint látható szócsöveit használja. Sátán ravasz egy ellenség. Minden lehetséges tervet felhasznál arra, hogy az embereket Jehovától és szolgálatától elvonja. Sátán egyik legravaszabb terve, amit célja elérésére kieszelt és alkalmaz, a gizehi pirámis felhasználása volt. Vannak ugyanis olyanok, akik a piramisra támaszkodnak és azt is állítják, hogy Krisztushoz tartoznak és az ő követői.
35. Tekintet nélkül minden állításra, amit bárki tesz, Krisztusnak nem lehet most olyan tagja a földön, aki nem tartozik a templomosztályhoz. Ennek oka abban van, hogy Krisztus a helyeselt felkenteket a templomállapotba vezette, az üdv ruháit adta nekik és az igazság palástja alá hozta őket. Hogy mármost valaki ezen áldott állapotban marad-e vagy nem, az az Úr iránt tanúsított állandó hűségétől függ. Ezért mindazok, akik ezen áldott állapoton kívül vannak, de mégis azt állítják, hogy Krisztushoz tartoznak, hamis Krisztusok.
36. Azon állapotokra vonatkozólag, amelyek az ő templomába való jövetele után fognak fennállani, ezt mondotta Jézus: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” — Máté 24:24.
37. A piramis hivei és tanítói, akik magukat Krisztushoz tartozóknak tartják, azt mondják, hogy a pirámis az a nagy jel és csoda, amit az írás említ. Világos, hogy ebben megcsalattak. Sátán azon ravasz terve, hogy a keresztyéneket arra vegye, hogy hitüket a gizehi pirámisra építsék, Istennek hű gyermekét most nem fogja elámítani. Az aki a kiválasztottakhoz tartozik és ezért a Legfelségesebb rejtekében van, azon Ígéretet bírja, hogy a Gonosz nem fogja illetni. A gizehi pirámist és méreteit el fogja hagyni és magát csakis Isten igéjéhez fogja szabni.

A BIZONYSÁG IDEJE

38. Azt mondották, hogy a gizehi pirámis most Krisztus követői számára bizonyság, mig az ő Kormányzata alatt pedig a világ számára lesz bizonyság. Ezen következtetést sem az ész, sem pedig az írás nem igazolja. Az Úr igazi követői Isten megbízható igéjét bírják, amelyhez folyamodnak és amely által vezettetnek, ők egyáltalában semmit sem tanultak a pirámisból, ami által arra lettek volna képesekké, hogy Isten parancsait megismerjék, megértsék és azoknak engedelmeskedjenek. Isten igéje az ö lábaik szövétneke. Az ő villámai nyilatkoztatják ki nekik az ö akaratát. Mi indokolná meg azt az állítást, hogy egy kőrakásra van szükség ahhoz, hogy Krisztus az ö kormányzata alatt népét Isten tervére tanítsa? Amikor tökéletes emberek, mint Ábrahám, Mózes és Dávid, a földre visszatérnek, akkor a népet úgy fogják az igazságra tanítani, ahogyan azt semmiféle holt kő meg nem tudná tenni. A rádió felhasználásával, amit Isten a maga céljaira állított működésbe, Jeruzsálemből vagy más, erre rendelt helyről minden ország népeinek fognak beszélni. Akkor az a vakság, amit Sátán hozott az emberekre, el fog vétetni, és ők Istenről és megáldatásukra vonatkozó kegyes tervéről tudomást fognak szerezni.
39. Figyeljük meg azonban, hogy a prófécia azt mondja, hogy ez a bizonyság egy olyan időben fog megadatni, amikor a nép az elnyomás miatt az Úrhoz fog kiáltani. „Mert ők az elnyomók miatt az Úrhoz fognak kiáltani, és ő megmentőt fog nekik küldeni.” (20. vers angol fordítás szerint) Bizonyos, hogy Ésaiás tizenkilencedik részének első két verse a jelenvaló világ látható uralkodó tényezőire vonatkozik, akik a nép elnyomói. A világ egész látható részén mindenütt hallhatók a nép kiáltásai azok ellen, akik felettük uralkodnak és tovább is elnyomásukra törekednek. Az adóterhek mindegyre növekednek, amíg az életszükségleti cikkek megszerzési alkalmai kevesbednek. A haszonlesők egyre gazdagabbak és kegyetlen elnyomásuk ezzel csak növekedik. A politikusok magukat megvesztegetni hagyják és ezen igazságtalan befolyásnak engedvén, szintén elnyomják a népet. A prédikátorok csalárdan Istent egészen hamis színben tüntetik fel és abban fáradoznak, hogy a népet felekezeti börtöneikben tartsák, a jelenlegi igazságtalan rendszereket megerősítsék és szentségtelen szövetségeseik számára védőleplet nyújtsanak, amely alatt az elnyomást tovább folytathatják. Ezen időről és állapotokról beszélt Jakab (5:1—6). Ez egy olyan állapot, amely Isten azon haragjának rettenetes megnyilvánulását előzi meg, amely Sátán szervezete ellen irányul. Ez az az idő, amikor a foglyok a fogolyőrök elnyomása miatt kiáltanak.
40. A próféta kijelenti, hogy a világ közepette és annak határán lévő oltár és emlékoszlop ebben az időben fog a seregek Ura nevéről bizonyságot tenni. A látható tények pontosan illenek a leírásra. Azután következik az armageddoni csata (amely nem a tőke és a munka közötti harc), amely a népnek szabadulást fog hozni. Az ő nagy Megváltójuknak megismerésével könnyebbülésben és örök áldásokban lesz részük.
41. Isten azt akarja, hogy tanúi ezen vigasztaló igazságokról most bizonyságot tegyenek. Az ö parancsa az, hogy a népnek mondják meg, hogy Jehova az egyedül igaz Isten, és hogy a nép áldásainak őtőle kell származniok. Ez az az örömhír, amit a föld népeivel bizonyságul tudatni kell, mielőtt Isten Sátán szervezetét darabokra törné. Ezen bizonyságtétel és az armageddoni csata után, amelyben Isten Egyiptomot (a világot) le fogja verni, a föld népeit meg fogja gyógyítani és fogja nekik a régóta sóvárgott áldásokat elhozni. „És megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és megismeri Egyiptom az Urat ama napon, és szolgálják véres áldozattal és ételáldozattal, és fogadnak fogadást az Úrnak, és teljesítik. De ha megveri az Úr Egyiptomot, megvervén meggyógyítja, és megtérnek az Úrhoz, és Ő meghallgatja és meggyógyítja őket.” (Ésaiás 19:21, 22) Akkor Ő a népnek kövér dolgokból ünnepi lakomát fog szerezni és a vakságot szemeikről el fogja venni. — Ésaiás 25:6,7.

KIVÁLTSÁG ÉS KÖTELESSÉG

42. Mik a mardék jelenlegi kiváltságai és kötelességei? Azon sok áldás közül, amelyeket a maradék most élvez, egyesek ezek: az Úr megengedi nekik, hogy felismerjék, hogy csak egyetlen Jehova Isten létezik, aki ég és föld Teremtője, és hogy a maradék tagjai azáltal, hogy a Krisztus testébe felvétettek, Jehova gyermekeivé lettek; hogy az ő igéje az ő vezetőjük és hogy nincs szükségük más vezetőre; hogy igéjét szájukba adta és őket kezével befedte; hogy nem fogja megengedni, hogy őket az ellenség vagy az ellenségnek valami mesterkedése megcsalja; hogy a Legfelségesebb rejtekébe vitettek, és hogyha hívek maradnak, mindig ott maradhatnak, és semmi szerencsétlenség nem fogja őket érni, amíg ottan megmaradnak; hogy Jehova nevezte ki őket tanúivá, hogy a föld népeinek megmondják, hogy Ő Isten és hogy az Ő országa elérkezett; és hogy azt parancsolta meg nekik, hogy az Ő nevét, amig Ő az ellenséges szervezet ellen előnyomul, dicsérjék és magasztalják.
43. A maradék tagjainak mint a seregek Ura szervezetében levő katonáknak kötelességeiket kell végezniük. A maradék kötelességét ezen szavak fejezhetik ki: „Énekeljétek Jehova nevének dicsőségét!” A maradék maga nem harcol, hanem amig a csata más oldalról előkészíttetik és megvivatik, az Úr dicsőségét énekelheti és kell hogy énekelje. Isten ezen kötelességüket egy előképes ábrázolással árnyékoltatta elő. (2.Krónika 20:21, 22) Éppen a jelenlegi időben kell a maradéknak a világ közepette oltárnak lennie, mivel azáltal, hogy a felkentek mindent feláldoznak, amjük van és ajkaik dicséretének áldozatát, hozzák, szolgálják Jehovát. A maradéknak most emlékoszlopnak is kell lennie, és Jebova nevének és igazságának emlékoszlopa is a világ határán.
44. Az Úr népe az Ördög ellen és Jehova mellett egv nyilatkozatot adott ki. Most a felkenteknek be is kell bizonyítaniok, hogy azt amit mondottak, tényleg úgy is gondolják; ezt pedig azzal kell bebizonvitaniok, hogy a népnek az ördög szervezetének gyalázatos voltát, megmutatják és Istenre és kegyelemteljes országára matatnak rá mint a szabadulás és megáldatás útjára és eszközére. És mivel éppen a világ határán és egyben közepette állanak és az országába való bejáraton betekintenek, mondja Jehova nekik: „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek utját, töltsétek, töltsétek az ösvényt (országutat), hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé!” (Ésaiás 62:10) A maradék ezen parancsnak engedelmeskedni fog. Azok akik hitüket a gizehi piramishoz fűzik, ezt nem fogják megtenni.
45. Isten felkentjeinek most egy munkát kell elvégezniük. és az ő kiváltságuk és kötelességük annak elvégezése. Az 1928-évi nagygyűlésen elhangzott nyilvános nyilatkozat és az igazságnak azt kisérő üzenete már több millió példányban ki van nyomva (egyelőre angol és német stb. nyelveken), és ezeket a füzeteket a nép kezébe kell juttatni. A hű maradék fogja azt szétvinni. Amíg a nép kiáltása elnyomói ellen az Úrhoz jut, Isten hű tanúinak nekik meg kell mondaniuk, hogy Sátán az ő ellenségük és igazi elnyomójuk, aki a földön levő eszközeit használja fel a nép elnyomására, hogy azonban Jehova a népet nemsokára meg fogja szabadítani.
46. Vessenek el a felkentek minden tant amit Istennek igéje nem igazol. A seregek Ura csak azoknak lesz most szentélyévé, akik őt félik és szolgálják. (Ésaiás 8 vers 13, 14) Megígérte, hogy a híveket meg fogja őrizni. Ez az ígéret másokra nem vonatkozik. A hithűeknek Sátán, az ellenség, meg nem alkuvó ellenségeinek kell lenniük, úgyszintén minden olyan dolog ellenségeinek, ami Sátánnal valamiképen összefügg. Nekik Jehova Istennek teljesen fenntartás nélkül és lelkesedéssel kell magukat odaadniuk. Nincs középút. Nincs megalkuvás. A hűeket az ő igéje táplálja, az ő tanácsa vezeti, erősíti, és azután fognak a dicsőségbe felvétetni. (73. zsoltár 24) Mostantól fogva a maradék, amíg a csata közeledik és tombol, az Úr és szolgálata iránt teljes odaadással lesz. Ök mindenkor szilárdan Jehova oldalán fognak állani és az ő nevének dicsőségét fogják zengeni.
47. Mi most csodálkozunk azon, hogy egykor hogyan hihettünk a gizehi pirásmisban és miért fordítottunk időt annak tanulmányozására. Mi most ennek tanulmányozásával nemcsakhogy fel akarunk hagyni, hanem Istentől bocsánatot akarunk kérni, hogy az azzal eltöltött időt elfecséreltük. Az időt azzal akarjuk megváltani, hogy az ő parancsainak való engedelmeskedésben továbbsietünk, az ő kegyes szavaira emlékezvén: ,.És így szólván ama napon: Hálákat adok néked, ó Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvigasztaltál engemet! Imé, az Isten az én szabaditóm, bízom és nem félek, mert erősségem és énekem JEHOVA az Úr, és lőn nékem szabaditóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből, és így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Urnak, magasztaljátok az ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az ő neve!” — Ésaiás 12:1—4.

 

Kérdések a bereai tanulmányozáshoz.

Melyik időre vonatkozik az „ama napon”-kifejezés? Miért fontos ezen szavak jelentésének megértése? 1, 2.

Miért, olyan fontos az 1918. év? Micsoda szinítő, tisztitó munka kezdődött abban az időben? Micsoda fontos igazságok lettek a próféciák „köve” tekintetében világosakká attól az időtől fogva a templomosztály előtt? 3—5.

Vesd össze Ésaiás 28:16-ot a 118. zsoltár 22-vel és magyarázd meg, hogy ki is az a kő? Mikor teljesednek be ezek az irásversek? Hogyan botolhatott meg Izráel mindkét háza a pirámisban? Hogyha megfigyeljük, hogy honnan erednek a pirámis mérési adataiból vont következtetések, van-e okunk arra, hogy azokat mint a keresztyének számára értékteleneket elvessük? 6, 7.

Mutasd ki, hogy mi ,.Egyiptomnak és „folyói”-nak prófétai jelentése! Mikor fog eljönni Isten ítélete reá? Mondd meg, hogy mit jelent az Egyiptom szó és mutasd ki, hogy mennyire találó jelkép ez! 8—12.

Mit jelent az, hogy Jehova „bemegy Egyiptomba”? Mit jelent az, hogy „megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai”? Mit jelent az, hogy „az egyiptomiak szíve megolvad”? Hasonlítsd össze Ésaiás 19:2-t a Gedeon-előképpel! Mi lett ezáltal elöámyékolva? 13—16.

Kik voltak Mózes és Áron? Milyen célból küldettek Egyiptomba? Hogyan fogadták őket? Mi volt ennek következménye? Mutass rá ezen kép jelen beteljesedésére! 17.

Kik „Zoán fejedelmei”? Miért mondja az Úr őket „bolondoknak”? Mi mutatja meg megaláztatásuk idejét? Alkalmazd Ésaiás 19:16-ot! 18—20.

Magyarázd meg, hogy „Juda földje” hogyan lesz „Egyiptom félelmére”! Mit jelent az, hogy „ama napon öt város lesz Egyiptomnak földén”? Kik azok, akik „esküsznek a seregeknek Urára”? Mily értelemben „szólanak Kánaán nyelvén”? Miért neveztetik ezeknek csak egyike a „pusztulás városáénak? 21. 22.

Határozd meg az „oltár” és az „oszlop”-szót! Kikre vonatkoznak ezen szavak? Mily értelemben vannak ezek Egyiptomnak közepette és annak határán? Mely más íráshelyek szolgálnak az „emlék-oszlop”-szó megmagyarázására és annak megállapítására, hogy mikor tesz az tanubizonyságot? 23—26.

Mit jelent a „seregek Ura”-kifejezés? Mond-e valamit a piramis az armageddoni csatáról és az arra való készülődésről? Miért? Hogyan jelöli meg az Úr Ésaiás (8:18) és Zakariás (3:8) által a „jelek és csodák” mivoltát? Kikre kell vonatkozniok a Jeremiás (32:20) által is megemlített „jelek és csodáknak? 27—29.

Ésszszerű-e feltenni, hogy Egyiptom földje az egész világot ábrázolja? Mi a jelképes Egyiptom jelenlegi helyzete? Hogyan egyezik ez az Úr prófétáinak kijelentésével? Mire szólítja fel most Jehova a nemzeteket? Kik viszik el ezen felszólítást és kik tesznek tanúbizonyságot? Mutatja-e a piramis ezt? Miért? Milyen magatartást tanúsítanak azok, akik a piramis tanulmányozására szentelik magukat és arra támaszkodnak az Ördög szervezete és minden viszonylata ellen való tanuságtétel tekintetében? A Sátánnak micsoda célja nyilvánul meg ebben? 80—34.

Magyarázd meg, hogy lehetséges-e az, hogy most Krisztusnak valamelyik tagja ne tartozzék a templomosztályhoz! Miért nem ámíttatnak el a kiválasztottak? Kinek ígér az Úr biztonságot? 35, 36.

Mutasd ki az Írásból, hogy mi a keresztyéneknek igazi vezetője! Hogyan lesznek a népek a Messiás uralma alatt oktatva és vezetve? 37, 38.

Mily körülmények között fog a vezetők részére a figyelmeztetés és a nép számára a vigasztalás üzenete megadatni? Mutass rá, hogy most milyen állapotok vannak! Kik az elnyomók, és hogyan nyomják el a népet? Mond-e a piramis valamit erről? Miért? Milyen természetű a most esedékes bizonyságtevés? Mi a célja? Hogyan és kik fogják azt megtenni? 39—41.

Sorolj fel néhányat azon áldások közül, amelyeknek a maradék örül most! Mutasd ki, hogy a maradéknak mint Egyiptom közepette levő oltárnak és határán levő emlékoszlopnak mi a kötelessége! 42—44.

Mutasd ki ezen év (1928) különös üzenetének időszerűségét! Ki lesz foglalatos ezen üzenetnek a nép közé való elvitelében? Hogyan fognak a hívek az Úrhoz és az ő igéjéhez állani? Hogyan fognak Sátánnal és szervezetével szemben viselkedni?' Hogyan fognak a királyságbeli munka mellé állani? 45, 46.

Mit mutat az igazság szelleme, hogy mi a helyes magatartás, hogyha felfedezzük, hogy Isten igéjének egyes részeit félreértettük és helytelenül alkalmaztuk? Valami elmúlt dologra vonatkozik Ésaiás 12:1—4 vagy egy jelenlegi tevékenységet és örömet ír le? Magyarázd meg ezt! 47.

W.T. 1928 december 1.

 

Az ö jelenléte.

Kérdés: A Máté 24:27 igy hangzik: „Mert amiképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” Helyes az a következtetés, hogy az itt említett villám a nap, amely kelettől nyugatig világit?

Felelet: Nem, ez nem helyes következtetés. Noha a nap felkelése és világosságának növekedése jól ábrázolja az Úr jelenléte megnyivánulásának növekedését, mégis nem ez az oka annak, hogy Jézus a villám-szót használja idézett versünkben. Az ő szavai nyilván arra az időre vonatkoznak, amikor ö Jehova templomába jön és a helyeselteket a templomállapotba gyűjti. Ettől az időtől Isten népe várhatja az isteni terv felől való jobb megértést. Amióta Isten villámainak értelmét látjuk, a fenti szöveget is jobban megértjük.

A fenti szövegben alkalmazott „villám”-szó nem jelent „nagy világítót”. Az „ellátszik”-szó pedig a görög fainó-szóból van fordítva. Ez a szó egyszerűen felvillanást vagy fényes feltűnést, fényvetést jelent. A szövegünkben előforduló „villám”-szó az asztrape görög szóból van fordítva. Úgy tanítják, hogy ez a görög szó az aszter-szóból ered, ami csillagot jelent, bizonyára azért, mert a csillagnak fontos tulajdonsága a ragyogás, villogás vagy sugárzás. Az angol Diaglott-fordítás az asztraptó-szót úgy adja vissza, hogy megvillan, cikázik.

A „nap”-szónak a görögben a héliosz felel meg. Jézus ugyanebben a beszélgetésben, mégpedig ugyanezen fejezet huszonkilencedik versében, a heliosz- vagy nap-szót használja. Bionyosnak látszik, hogy ő a huszonhetedik versben is ugyanezt a szót alkalmazta volna, hogyha azt akarta volna mondani, hogy az ő jelenléte a keleten támadó és a nyugatig világító naphoz fog hasonlítani.

Azért mondottuk azt, hogy Jézusnak a huszonhetedik versben a napra kellett utalást tennie, mivel ez az égi test jön fel keleten és világit fokozatosan nyugatig és felel meg ennek a leírásnak. Igaz, hogy a villámok nem támadnak mindig keleten és látszanak el nyugatig, de ugylátszik Jézus nem ezt akarta mondani. Itt az értelem inkább ez: A villámok az ég egyik részéről támadnak és a másik részéig cikáznak, és ezért nem helyez kötöttek. A villám gyakran az ég egyik részén támad és annak felvillanása az ég másik részén, nagy távolságban is látható. Hogy Jézus ilyesmire gondolt amikor szólott, az a Lukács 17:24-ben feljegyzett szavaiból tűnik ki, ahol ő ugyanerről a dologról beszélt „Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.” A fontos tény az, hogy a villám felvillanása azok tájékoztatására van, akik vigyáznak, és az nincs egy helyhez kötve.

Mivel Jézus a „villám”-szót használja, a villámnak egy elismert meghatározását vegyük alkalomszerűen szemügyre, ami minket a tárgy jobb megértésére fog segíteni:

A villámok, megnyilatkozásukat tekintve, három osztályba sorozhatók. Hogyha ezt a nevet megkülönböztetés nélkül használják, a „cikázó” villámra gondolnak. ... A villámok második fajához a „lapos” villám tartozik. Ez a láthatáron hirtelen, minden határozott alak vagy elhatárolás nélkül feltűnő arany- vagy vöröses szinű fényfelület. Ez rendesen nem a villamos kisülés által keletkezik, a villám keletkezése közvetlenül ritkán okozza ezt. Ez a láthatáron kivül eső villámok fényének visszaverődéséből keletkezik, amely a felhőkre vagy a légköri párára vetődik és néha azon tényleges vihar helyétől sokszáz mérföldre is ellátszik, amely a villámokat támasztja. A harmadik fajta villám a gömbvillám. -- ENCYCLOPEDIA AMERIKANA 17. kötet 433. oldal.

Jézus szavai nem azt a gondolatot fejezik ki, hogy a villám egy vonalban cikázik át az égen a keleti láthatártól a nyugatiig, hanem hogy a villám az ég egyik részén támad (legyen az keleten, nyugaton, északon vagy délen) és fénye oly kápráztató, hogy a messze levő égtáját is megvilágítja. Ezért a villám nincsen egy helyre korlátozva.

Hogyha a szöveget a maga összefüggésében vesszük, jobb megértést nyerhetünk. Jézus meglátogatta a templomot, amelyet Heródes épitett. Heródes edomita, azaz Ézsau leszármazottja volt ő és az ő temploma a névleges egyházrendszereket jelképezte, amelyek az Úr nevének hamis templomot építettek. Amikor Jézus Heródes templomába jött, azt tapasztalta, hogy a zsidó papság és szövetségeseik ott kereskedést űztek és a templomot rablók barlangjává tették. Ez nagyon jól árnyékolja elő a jelenlegi állapotot. A papok vallásrendszereiket arra használták, hogy a haszonlesőket üzleteikben segítsék, akikkel együtt az Úr állítólagos házát „latroknak barlangjává” tették. — Máté 21:12,13.

Mintán Jézus elhagyta a templomot, mondotta a vizsgálatunk tárgyát képező szövegűnk szavait: „És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ö tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: „Nem látjátok-é mindezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.” — Máté 24: 1, 2.

Jézus akkor bizonyára arra az időre gondolt, amikor ahhoz a templomhoz fog eljönni, amelyet Isten fog építeni, hogy ö ítélet végett fog jönni, amely ítélet a Heródes temploma által előreárnyékolt hamis templom megbélyegzését és a babiloni rendszerek teljes bukását foglalja, magában. Jézus és tanítványai ezen szavak elmondásának idején az Olajfák hegyén ültek, a templom-épületét szemlélvén. Ott tették fel neki, amikor egymásközött voltak, ezt a kérdést: „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek (t.i. a templom elpusztulása), és micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?” Jézus feleletének azon korszakra kellet vonatkoznia, amikor az említett három dolog, nevezetesen a világ vége, a világ jogos Királyának második eljövetele és a templom ítélete és azon állítólagos templom lerombolása és elpusztítása fog megtörténni, amelyet Heródes teploma ábrázolt.

1914 jelzi a világ végét és azt az időt, amikor Jehova Jézus Krisztust, mint a világ jogos királyát trónjára ültette. Három és fél év múlva, azaz 1918-ban, Jézus Istennek igazi templomába jött, először azért, hogy Isten igazi, azután pedig Istennek állítólagos háza felett tartson ítéletet, amely ítélet Sátán szervezetének ezen állítólagos templommal együtt való elpusztítását foglalja magában. — 11.zsoltár 4—6; 1.Péter 4:17.

1914 előtt nem volt bizonyiték arra, hogy az Úrnak a Máté 24-ben foglalt jövendölése beteljesedett volna. Az ő jelenlétének 1874-től 1914-ig tartó részének bizonyítékát az írás más részeiben kell megtalálni. 1914-től 1918-ig a vőlegény késlekedni látszott, és a „gonosz szolga”-osztály megnyilatkozott és hűtlenné lett. A „gonosz szolga”-osztályt önző indokok vezették, mivel ők az időt várták, amikor jutalmukat megkaphatják. Akik az Úrnak önzetlenül szentelték fel magukat, hűek maradtak, és az Urat, amikor az ö templomába jött, a legjobb képességük szerint hűen képviselték. Ezen hű és helyeselt tagokból alakul a „hű és bölcs szolga.” Ezen „hű és bölcs szolgá”-ra bízta az Úr minden javait azaz a királyságbeli érdekeket. Ezeket a hűségeseket a templomállapotba hozta, az üdvösség ruháit adta nekik és az igazság palástjával fedte be őket.

A világháború 1918-ban végződött; később a felkentek azon tény tudatára ébredtek, hogy a világnak Isten tervéről és különösen annak bizonyítékáról széleskörű bizonyságot kell tenniük, hogy a világ végetért és az Úr jelen van. Az Úr akkor a templomban volt, a hűségesek elméjét megvilágosítván. A hamis krisztusok és tanítók megjelentek és bölcsességüket fitogtatták, amint azt Jézus megjövendölte.

Most a szöveg elmondásának körülményeit ismerve, vizsgáljuk meg versünk társszövegét és az összefüggést! Jézus előzőleg ezt mondotta: ,,Imé, eleve megmondottam néktek. Azért, ha azt mondják néktek: Imé a pusztában van; ne menjetek ki. Imé, a belső szobában van; ne higyjétek!” (Máté 24: 25,26) Jézus azon ámítástól óvta követőit, amelyet azok a hamis tanítók fognak velük szemben gyakorolni, akik azt fogják tanítani, hogy hol lesz Krisztus.

Isten szerzi a villámokat. (Jeremiás 10:13) Jehova ad az ő egyházának világosságot a Fő, Jézus Krisztus által. Ezért az Úr az ő követőit arra figyelmeztette, hogy az ő jelenlétéről szóló világosság nem egy olyan oldalról fog származni, amely azt mondja, hogy az Úr egy külön helyen van. Ezért mondotta ö: Hogyha egyes emberek, akik nem képesek villámokat szsrezni és akik nem szerzői az igazságnak, azt mondják nektek, akik Isten felkent osztálya és a templomállapotban vagytok: Imé, ő a pusztában van vagy a titkos szobában (kamarában), ne higyjetek nekik! „Mert amiképen a villámlás (az isteni igazság megvillanása Jehovától ered és az ő szervezetének tagjaihoz küldetik annak Feje, Jézus Krisztus által) napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig (és ezért nemcsak egy helyen van); úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.”

Más szavakkal, Jézus Krisztus nem lesz bizonyos helyen, hanem az ő templomában, és az a világosság, amely a templomosztály tagjainak elméjét az ő jelenlétére vonatkozó igazság tekintetében megvilágítja, Jehovától fog jönni és a templomosztály minden tagjának fog világítani, tekintet nélkül arra, hogy a föld melyik részén vannak. Ezt a gondolatot fejezi ki Lukács 17:24. Ez a következtetés a tényekből is kitűnik. 1918, de különösen 1922 óta a templomosztály tisztábban látja az Úr jelenlétét és Isten tervének meglátása mindjobban növekedik. Ezen növekvő igazságok úgy jönnek, mint a villám felvillanásai, és azok látják azokat, akik az Úr igazságának további kinyilatkoztatását figyelik.

Továbbá helyesen mondhatjuk, hogy a kelet Jézus Krisztusnak az ő testének földön levő tagjaival szemben való helyzetét ábrázolja; hogy Isten villámának fénykévéi tőle Krisztuson keresztül jönnek az ő egyházához, és hogy ezért Isten villámai, amelyek megvilágosítják a hű felkentek elméit, keletről (Krisztus által) támadnak és nyugatig megtetszenek, vagyis a földön levő testtagokig. Isten felkentjeinek elméibe világítanak, tekintet nélkül arra, hogy hol vannak.

A következtetés tehát az, hogy a Máté 24: 27-ben foglalt prófécia nem teljesedett be, amig az Úr az ő templomába 1918-ban el nem jött; hogy az itten-említett villámnak semmi köze sincsen a naphoz, hanem hogy a villám azt ábrázolja, hogy az Úr milyen hirtelen jött az ő templomába. — Malakiás 3:1, 2.

W. T. október 15,